2022. májusi küldöttgyűlésén Wagner Ernő elnök úr mondta: „A feladatalapú pályázatok társadalmasítása megkezdődött, az a közjó javát kell, hogy szolgálja.” Az MMK stratégiai terve rögzíti, hogy támogatja szakmai tanulmányok, útmutatók, ajánlások elkészítését feladatalapú pályázatok keretében, a mérnöki innováció fejlesztése és a „jó gyakorlat” terjesztése érdekében. A 2023. évi építészeti törvény megerősíti, hogy a kamarák szakmai előírásokkal összhangban lévő módszertani útmutatók, segédletek, irányelvek, kamarai szabályzatok kidolgozásával és közreadásával elősegítik a mérnöki és építészeti tevékenység fejlődését és a minőségi munkavégzést. Tehát minden jogiszabályi alapunk megvan a szakmai munkához.

A Magyar Mérnöki Kamara éves költségvetése kereken egy milliárd forint. Az országot lefedő jogilag önálló 20 vármegyei és az országos mérnöki kamara összességében éves szinten mintegy 2,4 milliárd forint összegből gazdálkodik – az átfedések levonása után.  Ezen belül a FAP múlt évi költségterve 51 millió forint volt, ami jelentős növekedést mutat a múlthoz viszonyítva, de látható, hogy a magyar mérnökök műszaki fejlesztésre elvileg a lehetőségeik 2,1%-át hajlandók áldozni. Ez szégyenletesen alacsony nagyságrend, a tevékenységük éves eredményének 10%-át sem éri el. (Pláne, ha ennek egy része konferenciákra, szakmai kirándulásokra vagy fogadásokra megy el.) Ha mi ennyire becsüljük a szakmánk műszaki fejlesztését, akkor hogyan várjuk el, hogy a mérnököknek nagyobb presztízse legyen? A tovább gondolást még inspirálja, hogy a múlt évi keretet sem sikerült kimeríteni.

A pályázatok nehezen alakulnak ki, de valóban nincs elég ötlet? Sok szakmai tagozatnak van jelenleg is mintaszerű, jól használható, jelentős számú segédlete, útmutatója, mint például a vizesek, geotechnikusok, gépészek stb. A múlt évben előre léptünk azzal, hogy meghatározták azokat a tevékenységeket, amelyek a FAP keretből nem valósíthatók meg. Sőt, az elmúlt évben jelent meg a legtöbb szakmai anyag e keretből. Elég ez, megpihenhetünk?

Úgy gondoljuk, minden területen lehet találni, rendezetlen szakmai kérdéseket vagy létezik igény egy jól megalapozott segédletre, útmutatóra, ajánlásra. A szakmai vitákat, nézetkülönbségeket megelőzheti a jó gyakorlat ismertetése, vagy a jogszabályi hézagokban való eligazodás megsegítése. Erősebb, szélesebb körben is elismert szakmai anyagnak minősül, amikor a mérnöki kamara állásfoglalást ad ki. Viszont ilyen dokumentumot csak kellő gyakorlattal, tapasztalattal rendelkező kollegák tudnak készíteni.

Ha egy FAP témára áldozunk 0,5-1,5 millió forintot, de a saját mérnöki díjszabásunk szerint egy jól kvalifikál, kiemelt mérnök 420.000 forint/nap díjazást érdemel, akkor vagy irreálisan magas a mérnöki díjszabásunk, vagy irreálisan alacsony a FAP díjazása. Tényleg elvárható 1 napi munkával komoly, 40-60 oldalas dokumentum készítése? Egy ilyen terjedelmű igazságügyi szakértést egy ember készít el ezért az összegért 10-20 nap alatt. Egy alaposan átgondolt, szakmailag jól megalapozott és kiérlelt útmutatót, segédletet vagy ajánlást legalább 3-5 fő készít el. Ehhez sokszor kutatási munka szükséges, esetenként több anyagot, szakirodalmat kell átnézni, mint pl. egy igazságügyi szakértői véleményhez, és nem egy esetben úttörő gondolatok és elegendő élettapasztalat is szükséges. A jelenlegi alacsony díjazás mellett számottevő, igazi értékteremtő munkát nem lehet elvárni. Napjainkban pályázatot csak az elhivatott „őrültek” vagy lelkes öregek készítenek (engem is beleértve).

Átgondolandó, hogy miért korlátozza a kamara az egy-egy tagozatra eső pályázati pénzt? Miért nem egy-egy témára esik egy pályázatban előirányozott összeg? Miért éppen a minőségi munkától kell a pénzt elvonni? A FAP-csomagban a jelenlegi forrás 2-4-szeresét kellene biztosítani, vagyis a bevételeink 8-9% lehet a kamara műszaki fejlesztésének irányszáma. Ebben az esetben a kollégáknak érdemes lenne a FAP keretén belül komoly, alapos munkát végezni, ha lesz fedezet arra, hogy az értékes tevékenységet rendesen megfizessünk, ahelyett, hogy a piacon keressék meg megélhetésük forrását. Ha anyagilag érdemes lenne foglalkozni vele, akkor meggyőződésünk, hogy a tagozatoknál sokkal több téma is előkerülne. Ebben az esetben a kamara jelentős számban olyan szakanyagokat, állásfoglalásokat adhatna ki, amelyekkel alapvetően jobb lenne a kamara és a mérnöki munka megbecsülése. Most, hogy az új székház pénzügyi rendezéséhez nem kell forrást biztosítani, legyen ez a MMK egyik első számú prioritása!

Megfelelő átgondolással biztosan találhatók más források is, amelyek módszeres munkával kiaknázhatók lennének. Persze ebben az esetben a szakmai kontrollt, minőségbiztosítást is szükséges a minőségi munkához fejleszteni. Ehhez újra kellene fogalmazni a FAP célját, kiírás és a szerződéskötés módját, a szerzői joggal kapcsolatos kérdéseket, az értékelés feltételrendszerét, az ellenőrzés módját és megfizetés rendszerét stb. Nem lehet azt sem elvárni, hogy a FAP-testület tagjai mindenhez értsenek, és átalányáron ellenőrizzenek. Hogyan lehetne/kellene fejleszteni a FAP rendszerét? Íme néhány alapvetés egy új működési ügyrend kidolgozásának tartalmához:

1. Az új gondolatok jegyébe javaslom átnevezni a FAP-rendszert MMK Műszaki Fejlesztési Alapra (MMM-FA)
2. Célok egyértelmű meghatározása: a fentiek szellemében újra kell gondolni és meghatározni a FAP-rendszer célját.
3. Új szabályzás: korszerűsíteni kell a FAP-rendszer ügyrendjét.
4. Ehhez esetleg kiegészítésre szorul a színvonal előírása és az ellenőrzés módszere is.
5. Az alapnak három pillére lehetne: a) új tartalmi pályázatokra fizetendő díjak, b) szinten tartó képzések, konferenciák, közösségi programok kiegészítő támogatása, c) a független szakmai ellenőrzés biztosítása.
6. Megfontolandó háromtagú bírálóbizottság alkalmazása, a különvélemény jogának fenntartása mellett.
7. A FAP-testületnek legyen forrása arra, hogy a dolgozatokat független szakértői vagy opponensi vizsgálatnak vesse alá.

A pályázóktól az kérhető számon, amire pályáztak, de a mérnöki tevékenység általában multidiszciplináris szemléleten alapul, ahol a résztvevőknek közös nevezőre kell jutniuk. Nem gondoljuk, hogy ilyen struktúraváltás egy csapásra megoldható lenne, de 2-3 éves, folyamatos, gördülő programmal (pl. inflációt meghaladó követéssel) már jelentős változást lehetne elérni a következő 4 éves ciklus alatt.

Zsigmondi András